A minap a munkám kapcsán belenéztem pár általános iskolai történelem anyagba.
Csatahajók, csapóhíd volt a téma (ez az az hídszerű szerkezet, amellyel csata közben az egyik hajóról a másikra könnyedén át lehetett menni). Nem mondom, hogy ez engem egyébként megérintett volna. De annyira érdekes volt a megjelenítés, érthető a leírás, színes ábrák, animáció, hogy elkezdett érdekelni.
Egy másik téma: Marie Curie. Ő sem feltétlenül fogott volna meg egyébként, talán még kevésbé, mint a csapóhidak. Viszont itt is annyira érdekes volt az animáció, megnézhettem többek között Marie Curie irodáját nappal és éjjel (jól látva a sugárzó, „világító” anyagokat), hogy ismét ott ragadtam. Többet akartam róla megtudni, nézelődni még a tudásanyagok között.
Mi ebből a tanulság?
Én két dolgot szűrtem le.
- Gyakorlatilag szinte bármit érdekessé lehet tenni olyannyira, hogy a gyerek, felnőtt érdeklődjön iránta és meg akarjon róla többet tudni. Kvázi: fel lehet kelteni annyira az érdeklődést (ami nem volt), hogy az ember akar róla tanulni.
- Ennek az ellentéte is igaz (sajnos, megtapasztaltam saját magamon és máson is): egy ócska tankönyv és egy rossz magyarázat képes arra, hogy elvegye a kedvet a tudástól még akár olyan témákban is, amely egyébként a másikat érdekli.
A tanulás és a tudás elképesztően fontos dolgok az életben. Akár ha csak azt nézzük, hogy ki, milyen diplomával és papírral rendelkezik, attól függően tud egy jó állást megszerezni, egzisztenciát létrehozni saját maga illetve szerettei számára.
Ennél tovább is mehetünk – sőt, menjünk is tovább –, ami talán egy picit már filozofikus. Azon múlik a világunk jövője, hogy mennyire képesek a ma gyermekei valódi tudást (nem csak papírt) felhalmozni, és azt a tudás az életben alkalmazni.
Ezen múlnak majd a jövőbeli felfedezések, amelyek megkönnyítik az életünket, jobbá teszik az egészségünket, óvják a bolygót és a többi. Ki, milyen távlatokban tud vagy hajlandó gondolkodni.
Ez viszont azt jelenti, hogy a pedagógusoknak (és a felettük álló rendszernek és döntéshozóknak) iszonyatosan nagy a felelősségük abban, hogy milyen jövőt építenek saját maguknak és gyermekeiknek.
A pedagógusoknak – illetve esetleg az ő (tudásuk) hiányában a szülőknek – kötelességük elérni, hogy a gyerek akarjon tanulni, akarjon tudást szerezni és erre képes is legyen élete végéig.
Különben rendkívül sötét jövő vár ránk.
Ebben tudunk neked segíteni legyél akár szülő, akár pedagógus, akár gyermek. Tanulásmódszertanunk többek között megmutatja számodra azt, hogy
- mitől megy el valakinek a kedve attól, hogy tanuljon,
- mitől érzi magát butának
- milyen egy jó tananyag
- hogyan tudod az érdeklődésed fenntartani
- és a tanulási motivációdon javítani.
Rendeld meg Hogyan tanuld meg? könyvünket. Hamarosan online tanfolyam is készül hozzá.