Kolléganőnk érdekes történettel gazdagított minket. A napokban összefutott a közeli parkban a gyermeke háziorvosával és az ő ismerősével. Arról beszélgettek, hogy sikerül megoldani az otthoni tanulást, és szóba került a tankönyvek minősége, és hogy sokszor valahogy „túl magas” az adott korosztály számára.
„Arról tudnék mesélni!” – mondta a doktornő ismerőse, és elmesélte, hogy általános iskolai tankönyveket illusztrál – jelen esetben egy harmadikos, SNI-s (sajátos nevelési igényű) gyerekeknek szóló technikakönyvet.
A könyvben egy megadott szöveget kellett illusztrálnia, de fel kellett hívnia a tankönyv szerzőjét, mert nem értette, amit a könyvben írt…
Álljunk meg egy kicsit.
Az illető egy illusztrátor, valószínűleg nem egy buta felnőtt.
A harmadik osztály gyakorlatilag 9 éves gyermek. 2 éve tanulhatott meg egyáltalán olvasni.
SNI-s, azaz sajátos nevelési igényű. Ez olyan gyermeket takar, aki a törvény értelmében különleges bánásmódot igényel, mozgásszervi, érzékszervi, értelmi vagy beszédfogyatékos, vagy egyéb zavarral küzd (pl. tanulási vagy figyelemzavarral).
Tehát adott egy 9 éves gyermek, akinek problémái vannak. És szemben vele adott egy „egészséges” felnőtt, aki nem érti azt az anyagot, amit a gyermeknek kellene.
Hogy is van ez?
Ez még abban az esetben sem lehetne elképzelhető, ha „sima” harmadikos gyerekeknek készülő tankönyvről van szó. Az, hogy SNI-s, az már csak hab a tortán.
Szóval, kedves Anyuka és Apuka, esetleg nagytesó! Ha nem érted a gyermeked, kistestvéred tananyagát, minden bizonnyal nem benned van a hiba!
Ha valamilyen tanulási problémával küszködsz te vagy gyermeked, keress minket bizalommal!
Szeretettel,
Alkalmazott Oktatástan
