Egy igen érdekes felvetést olvastam a minap egy könyvben: a vizsgán valójában ki vizsgázik?
Hát a diák! – vágnánk rá egyből. A vizsga azt méri, hogy egy diák milyen képességű illetve, hogy milyen szorgalmas, esetleg hogy nagy általánosságban mennyire tud tanulni.
Valóban?
Azért, hogy megértsük a teljes gondolatmenetet, nézzük meg, hogy mi történik, amíg egy diák eljut a vizsgáig.
A diák bekerül az iskolarendszerbe, készhez kap tankönyveket, eszközöket, amelyekből, amelyekkel tanul(nia kell). A tanára órákat tart neki. A szülő eséllyel kicsit besegít, kisebb-nagyobb kontrollt gyakorol rá (kész-e a házi, eltette-e a könyvet stb.). Ő pedig otthon készül, elkészíti az adott részekkel kapcsolatos házi feladatokat, áttanulja az órákon vett anyagokat.
Így megy ez egy ideig, mígnem a megadott napon reggel vagy épp délután nekilát a vizsgának.
Nézzük meg, mi történik, ha ő megbukik ezen a vizsgán?
Eséllyel megbukott vele együtt:
- a tananyag
- a tanár
- részben a szülő
- az iskola által biztosított (vagy épp nem biztosított) eszközök
- a diák által használt tanulási módszer
- a tanár által használt oktatási rendszer
- és valószínűleg még sorolhatnánk, ha alaposabban megvizsgálnánk a teljes helyzetet.
Hozzátehetjük még azt is, hogy a diák megfelelő állapotban érkezett-e a vizsgára (evett, ivott és pihent-e eleget), nem stresszes-e túlságosan (hiszen úgy nem a valódi tudását fogja mutatni), valamint a vizsga kérdései ténylegesen a tudást mérik-e, nem pedig a memóriát…
A lényeg a lényeg: egy vizsgán nem csupán a tanuló, hanem az egész rendszer, a benne részt vevő személyek, az ott használt eszközök és módszerek vizsgáznak a diákkal együtt.
Valójában mindenkinek „tűkön kellene ülnie” – a tankönyvírótól kezdve a tanáron át egészen az oktatási minisztériumig – hiszen akkor derül ki, hogy ők mindannyian jól végezték-e a munkájukat.
És persze nem varrhatjuk az egészet a tanár vagy a diák nyakába, hiszen ez egy igencsak összetett helyzet.
Ha kicsit filozofikusak akarunk lenni, akkor tovább is mehetünk: az élet maga pedig a végső vizsga, ahol kiderül, hogy az egész rendszer és annak minden összetevője valóban sikeresen vizsgázott-e vagy sem.
No de nem kívánjuk senkire áttolni a felelősséget vagy hibáztatni a rendszerben lévő személyeket, hiszen azzal nem jutunk előrébb.
Viszont két dologban tudunk segíteni, méghozzá hatékonyan:
- hogy a diáknak legyen egy működőképes tanulási módszere,
- és a pedagógusnak legyen egy működőképes oktatási módszere.
Ha ez megvan, ha ismerik azokat az alapelveket, amelyek bármely tárgy sikeres megtanulásához elengedhetetlenek, akkor már majdhogynem nyert ügye van. :)
Ismerd meg ezt a tanulási és oktatási technológiát»
Szeretettel,
Alkalmazott Oktatástan