Két szakmai posztot olvastam nemrégen, és mindkettőben angolból átvett, specializált szleng kifejezések voltak itt-ott. Mindegyiket lehetett volna magyarul mondani, nem lett volna kevesebb általa a közlendő. Többnek utána kellett néznem. (Ami nem baj, az ember így is tanul, bár sok hasznomra nem fog válni valószínűleg a jövőben, hiszen én magam igyekszem majd nem használni, mivel szeretem, ha egyértelmű a mondanivalóm.)
Úgy tűnik, mostanában egyre divatosabb angol kifejezést tenni magyar szövegbe, vagy azt félig magyarosítani, esetleg az angol megfelelőből alkotni egy mozaikszót vagy rövidítést.
Ez elgondolkodtató. Oké, hogy sokan vagyunk, akik tudunk angolul, legalábbis ilyen szinten. De. Egyrészt vannak, akik nem. Másrészt kissé fellengzősen hangzik, harmadszor: sokszor így nehezebb az üzenet átadása.
Miért menő olyan dolgokat mondani vagy írni, amit esélyes, hogy a másik nem ért meg vagy félreért?
Példa: miért kell az oktatás szót edukációnak mondani? Talán ha egy téma, amit már – sajnos – kellőképpen összekoszoltak, tisztára mosható azáltal, hogy új (idegen) szót alkotunk rá?
Ha a szülőknek és a diákoknak az oktatás szótól a hideg futkározik a hátukon, akkor az edukációtól ez megszűnik?
Vagy ez egyszerűen csak egy felesleges fellengzősség?
Korábban találkoztam azzal a rövidítéssel, hogy EX. Megmondom őszintén, fogalmam sem volt róla, hogy mit takar, így utánanéztem. Employee Experience, azaz munkavállalói élmény. Magyarán, hogy érzi magát a dolgozó cégünkben.
Hát jó.
De van ennek így értelme? Nem lehetne azt mondani ahelyett, hogy „javítanunk kell a vállalatban az EX-et” azt, hogy „dolgozzunk azon, hogy munkavállalóink szeressenek nálunk dolgozni és élmény legyen a munkahelyen töltött idő”?
Nem kellemesebb az utóbbi?
Persze, ez nagyban függ attól, hogy kinek, milyen a stílusa, mit, hogy szeret, mennyire beszél idegen nyelv(ek)en stb.
De! Van ennek egy hátulütője.
Ha nem arra megy ki a játék, hogy szeretnénk okosabbnak, műveltebbnek látszani, hanem arra, hogy a másik fél pontosan megértse, amit kommunikálni szeretnénk, esetleg konkrétan oktatásról van szó, akkor érdemes a lehető legegyszerűbben fogalmazni! Arról nem is beszélve, hogy mondanivalónkat ábrákkal, képekkel alátámasztani.
Sajnos, iskolai tankönyveknél tipikus, hogy az embernek az az érzése, hogy az írója fel akar vágni, nem pedig megtanítani, átadni valamilyen szaktudást.
Ezen túlmenően az ismeretlen szavakkal teletűzdelt anyag tényleges tüneteket okozhat annál, aki olvassa.
A legkézenfekvőbbtől kezdve: egyszerűen fogalma sincs, hogy miről olvas, azon át, hogy kihajítaná a könyvet (cikket, írást) az ablakon és idegessé válik, egészen odáig, hogy elálmosodik, vagy épp azért érzi, hogy buta.
Bizonyára sokunk olvasott már – aki épp nem szakmabeli – olyan szerződést, amitől égnek állt a haja, és az egész miatt feszültté vált.
Nos, pont erről van szó.
Tehát ha oktatunk, igyekezzünk a lehető legkevesebb idegen (vagy általánosan kevéssé ismert) kifejezést használni. Ha pedig valami nem kikerülhető vagy szükségesnek látjuk, akkor határozzuk meg alaposan, mielőtt használjuk azt. Szándékosan emeltem ki a mielőbb szót, mivel nem egyszer találkoztam olyannal, hogy „erről majd később”. Ha már meg nem értést adtunk valakinek, akkor tisztázzuk helyben, ne mondjuk azt, hogy erről majd egy másik részben, egy másik előadáson vagy másik időpontban fogunk beszélni.
Tudj meg többet a hatékony tanulás és hatékony oktatás alapjairól és eszközeiről!
Jelentkezz tanulás-módszertani tanfolyamunkra akár szülő vagy, akár pedagógus, akár céges oktató!
Tovább az elérhető képzésekhez»
Céges oktató vagy? Kérd egyedi ajánlatunkat»
Barátsággal,
Alkalmazott Oktatástan
