Egy huszadik századi filozófus, Alfred North Whitehead mondta egyszer:
„A tudás halála nem a nem tudás, hanem a nem tudás nem tudása.”
Van az írástudatlanságnak egy olyan fajtája, ami mindannyiunkat fenyeget. Ez nem olyan analfabetizmus, hogy valaki nem tud olvasni. Ez valamennyi analfabetizmusnak talán a legveszélyesebb és legrombolóbb fajtája.
Hallottunk már ilyen kifejezéseket, hogy analfabéta, félig analfabéta, funkcionális analfabéta. Nagyon jól értjük ezeket, és tudatában vagyunk az írástudatlanság ezen típusainak a problémáival. Ha Ön látott írástudatlanokat és félig írástudatlanokat, akkor tisztában van azzal, hogy mennyi frusztrációt, zaklatottságot és csalódást okoz az, hogy nem tudnak írni-olvasni. Ők maguk fájóan tudatában vannak a problémájuknak.
Van egy másik típusú analfabéta, aki analfabetizmusának típusa miatt nagyon veszélyes és ártalmas lehet: A REJTETT ANALFABÉTA.
A rejtett analfabéták nem tudnak a saját analfabetizmusukról. Írástudatlanságuk rejtett. Önmaguk számára éppúgy rejtett, mint mások számára, mivel soha nem állapította meg senki. A rejtett írástudatlanok nem tudnak tudatlanságukról. Nem tudják, hogy nem tudnak. Nem egészen értik meg a kapott információkat, gondolatokat és azt, amit tanulnak, vagy amit alkalmazniuk kell. Nincsenek tudatában annak, hogy valamit nem értenek. Cselekedeteik, érzéseik és gondolataik feltáratlanul téves feltételezéseken, gondolatokon és megértésen alapulnak. A rejtett analfabetizmusból fakadó problémák és következmények a viccestől a katasztrofálisig terjednek.
Kik a rejtett analfabéták?
A személy, aki sosem ment el a bolhapiacra, mert nem érti, miért akarna bárki is bolhát vásárolni.
A kisgyerek, aki azt mondja, hogy nem akar hálózsákban aludni, mert ő nem egy hal.
A titkárnő, aki nem tud rájönni, miért törölt a számítógép egy fontos dokumentumot. A marketinges, aki szemmel láthatóan nem képes elkészíteni egy reklámanyagot. A fogorvos, akinek a töméseit jóval gyakrabban kell cserélni, mint azt rendes esetben kéne. Az autószerelő, aki háromszor „javította meg” az autót ugyanazon hiba miatt. A diák, aki rengeteget tanul a történelem vagy a biológia dolgozatra, de sosem kap jó jegyet.
Még tragikusabb módon ilyen az a hölgy is, aki megfojtotta kilenc éves rosszalkodó kisfiát azzal, hogy ráült a gyerekre. Amikor megkérdezték, hogy miért tette, azt válaszolta, hogy a nevelési tanácsadó azt mondta neki, „Vesse be a személyes súlyát!”, amikor a fiának éppen dühkitörése van. A tanácsadó a „súly” szót nyilvánvalóan a „mentális erő, tekintély” jelentésében használta, nem pedig úgy, hogy valami milyen „nehéz”.
A rejtett analfabetizmus által okozott problémákat láthatjuk a befejezetlen termékekben, a tökéletlen munkavégzésben, vagy a megvalósulatlan nagyszerű lehetőségekben. A rideg valóság az, hogy az eredményesség, a minőség vagy a fegyelem problémái valójában tanulási problémák. A valódi tanítás fémjele az a képesség, hogy valaki nagy mennyiségben tud minőséget előállítani. A rejtett analfabetizmus bármely területen meggátolja a minőséget.
Nagyon könnyen lehet, hogy Ön is rejtett analfabéta. Vagy ismer valakit, aki az.
Hol találjuk a rejtett analfabétákat?
A rejtett analfabetizmussal kapcsolatos problémák átjárják az élet minden területét. A rejtett írástudatlanság nem egy elszigetelt, néhány gyanútlan egyénre korlátozódó, hanem nagyon átható és messzire kiterjedő probléma.
2004-ben Utah államban – egy a tanítás megújításáról tartott – konferencián az egyik felszólaló tanár úgy vélte, hogy bizonyos fokig mindannyian szenvedünk a rejtett analfabetizmustól. A Tanulási Előmenetel Nemzeti Felmérés (USA) szerint az amerikai gyerekek kétharmada nem olvas megértéssel, akár tud róla, akár nem. Ez olyan probléma, amely mind az egyéni, mind a családi életükre és a munkájukra is drámai hatással van. Sőt kihat a nemzet politikai, gazdasági és szociális életének egészségére is.
A fenti számadat rámutat a rejtett analfabéták állandó jellemzőjére is: iskolázottak, de nem tudják, hogy nem tudnak. Az 1980-as években az Amerikai Hirdetési Ügynökségek Szövetsége „Félreértett televíziós kommunikáció” címmel egy igen gyakran idézett tanulmányt készített. Ez nagyon világos képet ad a probléma nagyságáról.
A tanulmány kimutatta, hogy a televíziónézők 90 százaléka az adások tartalmának egynegyedét/egyharmadát nem érti.
A kutatók megállapították, hogy a meg nem értések széleskörűek, és minden korosztályban, minden jövedelmi és tanultsági szinten ugyanolyan mértékben vannak jelen. Azt írják: „Talán a legalapvetőbb tanulság ismét csak az, hogy világossá vált: a puszta információnyújtás nem eredményezi automatikusan az információ bárminemű hatását, a legkevésbé azt a hatást, amit elérni kívánunk.”
Ez a tanulmány különösen fontos, ha figyelembe vesszük, hogy a multimédia termékek korában élünk, ahol a hangok, a képek és a szöveg együttesen nyújtanak új információkat és gondolatokat. Ez sokak számára azt jelenti, hogy mindenfelől állandóan bombázzák őket olyan információval, amelyet nem értenek, és olyan gondolatokkal terhelik őket, amelyeket nem képesek felfogni.
Bár úgy tűnhet, hogy a megértési képtelenség csekély jelentőségű azzal kapcsolatban, amit a TV kommunikál, az orvoslás területén azonban nyilvánvaló, hogy ez fontos, sőt potenciálisan ártalmas.
Az Amerikai Orvosi Társaság Gyógyászati meg nem értések című online cikkében a következő áll: „A páciensektől elvárják, hogy minél nagyobb arányban értsenek egészségük megőrzéséhez, sőt irányítsák azt. Ugyanakkor nő az analfabetizmus. Az egészségügyi analfabetizmus, ami azt jelenti, hogy a páciens nem tudja helyesen elolvasni, megérteni és alkalmazni az orvosi utasításokat. Nagyon elterjedt probléma, de nagyon sok orvos nincs ennek tudatában.”
Az Amerikai Orvosi Társaság dolgozik az egészségügyi analfabetizmus okozta problémák megoldásán. Ezt írják: „Az egészségügyi analfabetizmus több mint az olvasni nem-tudás. Azoknak, akik tudnak olvasni, még igen nagy nehézségeik lehetnek azzal, hogy megértsék, amit olvasnak.” Az Amerikai Orvosi Társaság nem csak felismeri, de meg is nevezi a problémát: a rejtett analfabétáknak nehézségeik vannak azzal, hogy valóban megértsék azt, amit olvasnak.
A rejtett analfabetizmus egy másik fenyegető területe a jogrendszerben van. Egy szövetségi tanulmányban – melynek címe: „Az esküdteknek szóló instrukciók érthetővé tétele” – a következőt állapították meg: egy átlagos esküdt csak az ötven százalékát érti meg azoknak a törvényekre vonatkozó útmutatásoknak, melyeket a bíró az alperes bűnös vagy ártatlan voltának megállapítására vonatkozóan ad. A Társadalmi Indikátorok Kutatása (2001. május) egyik kiadványa más tanulmányra utal, mely szerint: „Meglepően gyakori, hogy különböző emberek különbözőképpen értik – még a nyilvánvalóan egyértelmű – kijelentéseket is.”
„Az esküdteknek szóló útmutatások érthetővé tétele” című tanulmány felszólított a hagyományos esküdtszéki útmutatások teljes eltörlésére, és kiemelte annak a fontosságát, hogy azokat át kell írni egyszerű és érthető angolra.
A szerzők hangsúlyozták, hogy több ítéletben nagy valószínűséggel félreértések vannak az esküdt szereppel kapcsolatban az esküdtnek az esettel kapcsolatos egyéni meggyőződését illetően, és sok esetben azzal kapcsolatban is, hogy mit mond a törvény. A szerzők úgy utalnak ezekre az esetekre, hogy „törvénytelen ítéletek”. Mi történik akkor, ha egy esküdt az „óvatlanság” szó alatt „óvatosságot” ért „figyelmetlenség” helyett? Hogyan hat ez egy polgári per végkimenetelére?
A rejtett analfabetizmus problémájának széleskörű természetéből adódóan vajon hány „törvénytelen ítélet” születhetett a rejtett analfabéta esküdt vagy esküdtszék miatt? A Polgári peres ítéletek megsemmisítése című kiadvány szerzője, Lars Nor írja: „Amikor egy esküdtszék figyelmen kívül hagyja a törvényhozás vagy a bíróságok által elfogadott törvényeket, akkor antidemokratikus módon magához ragadja ezektől az intézményektől a törvényhozási funkciót.” Amit Nor lehet, hogy nem ért, az az, hogy az esküdtszék nem szükségképpen a törvényt akarja megszegni, hanem egyszerűen csak nem érti jól a törvény nyelvezetét. Ha ez így van, mennyit „ragadnak magukhoz” a demokráciánkból azok, akik úgy vélik, van megértésük, de nincs?
Noah Webster (amerikai szótáríró) ismerte a „minden egyes szó teljes megértésének” fontosságát. Azt írja: „A történelmünkben van egy figyelemre méltó körülmény, ami úgy tűnik, kimaradt a megfigyelésekből: az a romboló hatás, ami a szavak és kifejezések pontatlan alkalmazásából fakad.”
Az első szótárát 1828-ban azzal a céllal publikálta, hogy megőrizze az Egyesült Államokban élők szabadságát. Erősen hitte, hogy az Egyesült Államokban élők vallási és politikai szabadsága elveszhet, ha a szavak definícióit megváltoztatják, és a szavak mögötti eredeti jelentés és gondolat elvész. Azt írta: „A meg nem értett szavakból eredő közismert tévedések ott vannak a politikai zavargásaink hathatós okai között.”
1986-ban a Pennsylvaniai Egyetem folyóirata adta ki R. Rollins „Noah Webster hosszú útja” című könyvét. Az író ebben megjegyzi, hogy Webster szilárd meggyőződése, hogy a szavak meghatározásai hatással vannak az ember magatartására.
A baj a szavak önmagukban történő megértésének SEMMIBEVÉTELE
Dr. Lois DeBakey az írás-olvasás problémáinak vezető szakértője, és a Baylor Orvosi Intézet tudomány-kommunikációs professzora. Ő azt nyilatkozta, hogy „A nyelvhez való viszonyunk olyan mértékben lealacsonyodott, hogy még a tanult embereknek is tönkretette a különböző elképzelések ésszerű kiértékelésére való képességét.” A nyelvhez való viszony lealacsonyodása okozza az olvasni tudás problémáit, és hozza létre a rejtett analfabetizmust. Leértékelődött a jelentősége annak, hogy a szavakat – mint a nyelv építőelemeit – külön-külön teljesen megértsük.
Mark Twain azt írta: „A megfelelő szó és a majdnem megfelelő szó között az a különbség, ami a villám és a villámkérdés között.” A rejtett analfabéta lehet, hogy a felhőben a vihar során keletkező elektromos kisülésre gondol, amikor „villámkérdésről” hall vagy olvas.
A rejtett analfabetizmus egyik alapvető okát abban a tanári gyakorlatban találjuk meg, amikor biztatják a tanulókat, hogy ha nem értenek egy szót a szövegben, csak olvassanak tovább, és találják ki az adott szó jelentését abból a szövegkörnyezetből, amelyben a szó szerepelt. A szótárt – a szavak teljes megértésének alapvető eszközét – túl sokszor veszik semmibe, alig-alig használják, fontossága másodlagossá vált.
Ahogy egy középiskolásoknak írt angol szövegben a szerző azt írja: „Téves azt feltételezni, hogy egy szótár pontosan meg tudja mondani, hogy mit jelent egy szó, a szavak meg nem értésének és hanyag használatának napi problémájában segít egy kicsit.”
Mindazonáltal a szótár az az eszköz, amely megakadályozza a szavak hanyag használatát és nem értését.
A gondolatoknak, valamint a fogadott, tanult és alkalmazott információ megértésének külön-külön az egyes szavak az alapjai.
A Nemzeti Olvasás Egyesület egy jelentésében ez áll: „Az olvasási megértés komplex felismerő tevékenység, amit nem lehet megérteni annak a világos leírása nélkül, hogy mi a szerepe szókincs fejlesztésének és a szókinccsel kapcsolatos tudásnak.”
Egy Tanulási Technológiának elnevezett tudományos munkában L. Ron Hubbard leszögezte: „Az ember zavarodottsága, vagy az, hogy nem képes felfogni azt, amit tanul, rögtön az után a szó után következik be, amit nem tud definiálni, és nem ért meg.”
Hogyan lehet behatárolni, hogy ki a rejtett analfabéta?
A rejtett analfabéták ott vannak MINDENÜTT.
Ez tipikusan az a diák, aki tanulja a geometriát, átmegy a vizsgán, mégsem tudja pontosan meghatározni, hogy mi a geometria, és nem tudja, hogyan alkalmazza sikeresen, amit tanult.
Ez az a tizedikes történelmet tanuló diák, aki nem igazán tudja, hogy mi a különbség a „demokrácia” és „demokrata” vagy a „köztársaság”(angolul republic) és „republikánus” között. Ennélfogva – bár két év múlva regisztrált szavazó lesz – fogalma sincs a politikáról. Egész állampolgári életét megalkuvásokba kényszerítik az egyszerű, de mindent átható meg nem értések.
Ezek azok az „írástudó” tanulók, akik bukdácsolnak, vagy nehézségeket és zaklatottságot tapasztalnak a tanult dolgok megértésében és sikeres alkalmazásában, még akkor is, ha azt hiszik, hogy mindent értenek, amit tanultak. Ezek azok az „írástudó” diákjaink, akiknél az iskola befejezése után a munkaerőpiacon hosszadalmas további képzésre vagy újraképzésre van szükség, mert képtelenek megfelelni a szakma követelményeinek.
Ők azok, akik szerint a daru mindig száll a levegőben, és ha azt kérdezik tőlük „Na, mi az ábra?”, akkor azt felelik, hogy most éppen nincs náluk egy kép sem.
L. Ron Hubbard ezt írta: „A tanuló nekifog, hogy megtanuljon valamit, és óriási nehézségei vannak. Miért? Azért, mert az adott területen nemcsak rengeteg új alapelvet és módszert kell megtanulnia, hanem egy teljesen új nyelvezetet is. Az a tanuló, aki mindezt nem érti meg, és nem jön rá, hogy mielőtt az ember egy dalt énekelne, tudnia kell, mik is az eléneklendő szavak, az a tanuló nem jut messzire a tanulás vagy bármely törekvés egyetlen területén sem.
Az összezavarodottság, vagy az arra való képtelenség, hogy megértsünk vagy megtanuljunk valamit, az UTÁN a szó után következik be, aminek a definícióját nem ismerjük és nem értjük.
Tapasztalta már Ön, hogy eljutván a lap aljáig, rájön, nem tudja, mit olvasott? Bizony, azon az oldalon valahol korábban Ön elsiklott egy olyan szó fölött, amire nem volt definíciója.”
„A tanulás teljes tárgykörében a legfontosabb tényező az az adat, hogy ne menjünk túl egy olyan szón, amire nincs definíciónk, amit nem értünk. Minden egyes tárgykörben, amibe Ön egykor belekezdett és feladta, ott vannak azok a szavak, amelyeket Ön elmulasztott definiálni.” (L. Ron Hubbard: Létfontosságú tanulási adatok, 1967)
Amikor valaki igazán felismeri a szavak megértésének fontosságát, és felgöngyölíti a maga tudatlanságát, meg nem értéseit és hamis definícióit, akkor válik igazán írástudó felnőtté, aki képes használni és érteni a szavakat, és rájön, hogy számára egyetlen tanulási és tevékenységi területen sincs akadálya a gondolatok és információk szabad áramlásának. NEM lesz belőle rejtett analfabéta.
Gondoljon valamire, amiben Ön jó, vagyis amiben örömét leli, amit könnyen tud kezelni, és amiben Ön eléri azt az eredményt, amit akar. Vizsgálja meg annak a tárgykörnek vagy tevékenységnek a szókincsét. Rá fog jönni, hogy érti a témakörben rendszerint előforduló szavakat, amelyeket használ, vagy amelyekkel találkozik. Most vegyen szemügyre valamit, amiben Ön nem jó. Hány olyan rendszeresen használt szó van abban a tárgykörben vagy tevékenységben, amit Ön nem ismer vagy nem ért?
George Bernard Shaw mondta a következőket: „Amit látni akarunk, az a tudást kereső gyermek, nem a gyermeket kereső tudás.” Ha a „gyermek” szót a „felnőtt” vagy „tanuló” szóval helyettesítjük, az sem csökkenti ennek az állításnak az igaz voltát. Az emberek abbahagyják a keresést, az érdeklődést, és azt, hogy részt vegyenek különböző tevékenységek és tárgykörök tanulmányozásában és végzésében, mert „megmagyarázhatatlan” kudarcok, veszteségek érik őket, és híján vannak a megértésnek. Mindez visszavezethető rejtett analfabéta voltukhoz.
Információk korában élünk, ahol az információ elérhetősége és terhe naponta nő. Soha nem volt nagyobb szükség arra, hogy képesek legyünk megérteni és helyesen értékelni az információt. A szavak meg nem értésével kapcsolatos problémák fokozott veszélynek teszik ki az egyént és a társadalmat is, mivel a számítástechnika révén az információ felgyorsító képességünk folyamatosan nő.
Értse meg, hogy mi a tudatlanság nem tudása, és akadályozza meg, vagy kezelje a rejtett analfabetizmussal kapcsolatos problémákat! Beleértve a sajátját is! Nagyon is meglehet, hogy az Ön életminősége, sőt a túlélése függ tőle.
Írta: Bernard Percy oktatási specialista és Dr. Patricia Ross
Copyright © 2008, Bernard Percy and Patricia Ross
